A vért a 20. század eleje óta használják
mikor is a különböző vércsoportok meghatározásának köszönhetően
a donort és a beteget elfogadható biztonsággal lehetett párosítani.
Azóta már gyógyítás nélkülözhetetlen kellékévé vált. A nagyobb
műtéteknél, bizonyos életmentő kezeléseknél és a gyógyszerek
gyártásnál is nagy szerepet játszik.
A művér kialakítására számos kisérlet volt, melyek jórészt elbuktak.
Amerikában sikerült kifejleszteni egy a vörösvérsejt szükségletű
betegek kezelésénél az Oxyglobin névre hallgató, marhák véréből
előállított vérpótló szer. A felhasználható művérnek az emberi
vér minden tulajdonságának megkell felelni,minden szövettel
és vércsoporttal kompatibilisnek kellene lennie.
Hazánkban úgy mint más európai órszágokban nem használják ezt
a készítményt, így csak az önkéntes véradókra számíthatnak a
vérre szoruló betegek.
Az 1960-as évek óta alkalmazott egyszer használatos vérvételi
eszközök biztosan veszélytelenek, sem AIDS-t, sem más fertőzést
nem okozhatnak. |
|
 |
 |
|
- mert a vér semmivel sem pótolható
- mert évente 400 ezer vérre, vérkészítményre szoruló beteg
van
- mert a vörösvérsejt-koncentrátum legfeljebb 35* napig
tárolható
- mert a folyamatos és kiegyensúlyozott vérellátást a véradók
biztosítják
- mert a 4 millió lehetséges véradóból csupán 250 ezer rendszeres
donor van
* Vörösvérsejt-készítmények és teljes vér (amennyiben
teljes vér formájában kerül transzfúzióra) +2 és +6 °C között
tárolva, 28-49 nap az alkalmazott levételi, feldolgozási és
tárolási eljárások függvényében.
Trombocitakészítmények +20 és +24 °C között tárolva, 5 nap;
bakteriális fertőzés vizsgálata, illetve a bakteriális fertőzést
csökkentő eljárás alkalmazása esetén 7 napig tárolható.
Granulocita +20 és +24 °C között tárolva, 24 óra
Vörösvérsejt legfeljebb 30 évig tárolhatók az alkalmazott levételi,
feldolgozási és tárolási eljárások függvényében
Trombocita legfeljebb 24 hónap az alkalmazott levételi, feldolgozási
és tárolási eljárások függvényében
Plazma és krioprecipitátum legfeljebb 36 hónap az alkalmazott
levételi, feldolgozási és tárolási eljárások függvényében
7. számú melléklet a 3/2005. (II. 10.) EüM rendelethez |
|
|
 |
|
Az orvostudomány többféle vércsoportrendszert
ismer, különösen nagy jelentősége azonban a Karl Landsteiner
nevéhez fűződő AB0- és az Rh-rendszernek van. A, B, AB és 0-s
vércsoportokat különböztethetünk meg.
A vércsoport tulajdonságai az érett, sejtmag nélküli vörösvérsejtek
felületén lévő antigéneken alapulnak; a több száz ismert antigén
közül vérátömlesztés szempontjából mindössze kettő jelentős:
az alfa (A) és a béta (B) jelű. Az A-vércsoport azt jelzi, hogy
a vörösvérsejten A-antigén van, a vérplazmában viszont béta-antitestek
vannak. B vércsoportnál ennek épp a fordítottja igaz, míg az
AB-típusnál mindkét antigén megtalálható, a 0-s vércsoportúaknak
viszont semmilyen antigénjük nincs.
Azonos típusú antitestek és antigének találkozásakor (pl. ha
a B-vércsoport béta-antigénje találkozik az A-vércsoport béta-antitestjeivel),
a reakció nyomán a vörösvértestek kicsapódnak, összecsomósodnak,
agglutinálódnak. Így, ha valakinek a sajátjától eltérő vércsoportú
vért adnak, akkor pár percen belül akár halálos kimenetelű reakció
is felléphet a kétféle vér találkozása nyomán. Ezért a rászorulóknak
legideálisabb, ha csoportazonos vért kapnak, de más lehetőség
is van, a lényeg, hogy ne olyan vért kapjon, amelynek antitestjei
megtalálhatók az ő vérében. Így A-s és B-s vércsoport nem keveredhet,
az AB vércsoportú ember azonban elvileg bárkitől kaphat vért,
hiszen nincsenek antitestjei. A 0-s vércsoportúak vészhelyzet
esetén bárkinek adhatnak vért, mert nem létező antigénjeik nem
váltanak ki védekező reakciót a befogadó vérplazmában, ők viszont
csak 0-s vércsoportú vért kaphatnak. A helyzetet bonyolítja
még az Rh-faktor is amit nem szabad figyelemen kívül hagyni.
Rh rendszer
Az RhD antigént a már említett Karl Landsteiner és Alexander S. Wiener fedezte fel 1937-ben, és rhesus majmok vérében mutatták ki először, innen az Rh jelölés. Az ember vérében ez az antigén vagy jelen van (Rh+), vagy nincs (Rh-). Az Rh+ domináns mendeli tulajdonság, azaz valaki csak úgy lehet Rh-, ha mindkét szülőtől olyan gént örököl (ettől még persze mindkét szülő lehet Rh+, ha heterozigóták). Az Rh- vérben természetes körülmények között nincsenek jelen antitestek, így a legtöbb esetben a véradásnál nem kell figyelembe venni ezt a vércsoportot. Rh- donorok vérét azonban antitest-vizsgálatnak kell alávetni. Figyelembe kell venni, hogy ha Rh- ember kap Rh+ vért, akkor az antitestek kialakulhatnak. Ezért olyan Rh- nőnek, aki még teherbe eshet, nem szabad Rh+ vért adni, mert ez egy Rh+ magzat esetében problémát okozhat, ugyanis az antitestek a méhlepényen keresztül a magzat vérébe jutnak, és megtámadják a magzat vörösvértestjeit. Ugyanez az állapot előállhat akkor is, ha az Rh- anya és az Rh+ magzat vére keveredik. Ebben az esetben anti-D antitestek termelődnek az anyában, melyek vagy a szülés során (amikor az anya és a magzat vére keveredhet), vagy a következő magzat hordásakor okoz betegséget, amit hydrops foetalisnak neveznek.
|
|
|
Véradó mindenki lehet, aki egészségesnek
érzi magát ...
- elmúlt 18 éves, de még nem töltötte be a 65.* életévét
- testsúlya meghaladja az 50 kg-ot
- nem vérzékeny
- nem ájulékony
- nem szoptató anyuka
- akinél van társadalombiztosítási (TAJ) és lakcímkártyája
illetve fényképes igazolvány (pl.: útlevél, személyigazolvány,
jogosítvány, diákigazolvány)
* 65 évnél idősebb az OVSZ területi szervének orvosának
engedélyével
4. számú melléklet a 3/2005. (II. 10.) EüM rendelethez |
|
|
 |
|
A véradáskor mindössze 4,5 dl vért
vesznek le, általában a benne levő plazmával és sejtekkel (teljes
vér), de lehet csak plazmát illetve vérlemezkét is adni.
Teljes vért, nők évente 3, férfiak 5 alkalommal adhatnak. Teljes
véradások között legalább 56 napnak el kell telnie. Vérlemezke,
illetve plazma hetente kétszer is adható.
Készülj úgy, hogy karod könnyen szabaddá tud tenni. Egyél előtte
zsírmenteset és fogyassz sok folyadékot is.
Tájékoztasd az orvost vagy az aszisztenst, ha véralvadás-csökkentő
vagy egyéb gyógyszert szedsz, ha vérzékenységben szenvedsz,
illetve, ha rosszul szoktál lenni a vérvétel során.
A véradásra való alkalmasságot jelenleg Magyarországon mindig
orvos dönti el, a leendő véradó részletes kikérdezése - korábbi
és jelenlegi betegségeiről, egészségi állapotáról -, és fizikális
vizsgálata után. Az orvosi vizsgálat vérnyomásmérésből, szív
- tüdő meghallgatásából, a nyaki nyirokcsomók tapintásából,
a látható nyálkahártyák megtekintéséből áll. Ezt követi a vér
hemoglobin (vérfesték) koncentrációjának mérése, és első véradóknál
az előzetes vércsoport meghatározás. Az ujjbegyből történő mintavétel
előtt 70%-os etanolos vattával alaposan lemossák a mintavétel
helyét és környékét, majd az alkohol elpárolgása után steril
tűvel kb. 2-3 mm mély szúrást ejtenek. A mintavételt végzők
számára kötelező a steril gumikesztyű viselése. Helytelen eljárás
a szükséges vérmennyiséget az ujjbegy erőteljes nyomásával,
vagy masszírozásával kipréselni. Ha aránylag nagyobb vérmennyiséget
kellene az ujjbegyből venni, úgy célszerű, ha a kezed előzetesen
melegvízbe mártják, és az ujjbegyed megszúrása előtt a bőrfelületet
erőteljesen megdörzsölni. A mintavétel után a vérvétel helyét
steril gézlappal, papírvattával le kell szorítani a vérzés leállásáig.
Ha a vizsgálat során eltérést találnak, akkor időlegesen vagy
véglegesen kizárják a donort a véradásból. Időleges kizárást
alkalmaznak például a kívánatosnál (férfi: >135 g/l; nők: >125
g/l) alacsonyabb hemoglobinszint, nátha, torokgyulladás, herpesz
esetén, kis - és nagy műtétek után, stb. Végleges kizárást jelentenek
egyes fertőző megbetegedések (pl. HIV veszélyeztetettség, egyéb
vérrel átvihető fertőzések kockázata), vérképzőszervi betegségek,
kezeletlen magas vérnyomás betegség, súlyos asztma stb.
A vérvételhez leültetnek vagy hanyatt fektetnek. Megkérik, hogy
karod lazán lógasd le. Felkarod gumiszalaggal elszorítják. Megkérhetnek,
hogy néhányszor szorítsd ökölbe a kezed, esetleg karod is megütögetik
kicsit. Ezek hatására vénáid megtelnek vérrel. A könyökhajlatban,
vagy az alkaron megkeresik azt az ép perifériás vénát, ahonnan
a vért levehetik.
A vérvétel közben, a fertőzések elkerülése érdekében, kötelező
a steril gumikesztyű viselése. A mintavétel helyét előzetesen
minden esetben meg kell tisztítani, és fertőtleníteni kell (erre
a célra használhatók: Arugeen spray, 70%-os etanol, stb.). A
bőrfelszín száradását követően végezhető el a vérvétel. A vérvétel
helyét a fertőtlenítés után nem szabad kézzel, vagy egyéb nem
steril eszközzel érinteni. Ideális esetben a 450ml vér levétele
5 - 10 percet vesz igénybe.
A vérvétel steril, egyszer használatos tűvel, zárt vérvételi
rendszerrel történik. A vér pangását elkerülendően a leszorítást
meg kell szüntetni, mihelyt a tűvel a vénába hatolnak.
Lehet, hogy a véna a szúrástól szétdurran, vagy azt nehéz megszúrni,
ezért előfordulhat, hogy többször kell megkíséreljék a vérvételt.
A tűszúrás - egyéb tűszúrásokhoz hasonló, rendszerint enyhe
- fájdalommal jár. A felkarra helyezett gumi szorítását sokan
kellemetlennek érezhetik.
A mintavétel befejezése után a vénát steril gézlappal, papírvattával
a vérzés elállásáig le kell szorítani (kb. 45 perc).
A véradás teljes menetén kb. 30 perc alatt túl is lehet lenni.
A véradás 1959 óta önkénes és térítésmentes, azonban a véradót
500.-Ft értékben étkezési utalvány illeti meg, amelyen tetszőlegesen
vásárolhat élelmiszert kb. 10.000 beváltó helyen.
A vér a levételt követően, egy steril vérvételi zsákba kerül,
amely erre a célra készült, speciális anyagból és egyszer használatos,
a hozzá csatlakozó vérvételi tűvel együtt. A zsákban a vér alvadását
gátló és a vérsejteket tápláló oldat van, a felhasználásig megelőzve
ezzel a véralvadást és a versejtek éhezését.
A vér vizsgálata kapcsán meghatározzák a vércsoportot, kimutatják
az esetleges vírusokat: pl. a fertőző májgyulladást. Végeznek
AIDS Lues szűrést, májműködést ellenőrző vizsgálatokat (GPT).
Plazmát adóknál a vérfehérje mennyiségét is mérik
További vizsgálatok is készülnek arra nézve, hogy a vért kapó
betegnek meg fog-e felelni a véradó vére (kompatibilitás).
A vizsgálat után elkérheted a vércsoport vizsgálati eredményét
(ezt majd hord magaddal, bárimikor jól jöhet). A hemoglobin
mérés és a Wassermann vizsgálat eredményét. Külön kérésre elvégezik
a vizelet fehérje és cukor, valamint a vérsejtsüllyedés vizsgálatát
is. Különleges esetekben szükség lehet vírus-ellenanyag vizsgálati
erdményre is (ezt még véradás előtt beszéld meg a vizsgáló orvossal).
A vizsgálatok időigényesek, ezért leletet csak a véradás után
egy nappal tudnak adni (kérjed postázását, vagy hétköznap délelőtt
személyesen is bemehetsz érte).
Forrás: DNRhu - Véradás |
|
|
|
|
|
|
|
|
DNRhu
Fórum - Véradás
A teljes hozzászólásokat a DNRhu fórumán olvashatod |
|
|
|
